Bölöni László 108 román válogatott meccsén 25 gólt szerzett, kétszer is az év román játékosának választották, 1986-ban BEK-győztes a Steauával. Edzőként a Sportinggal portugál (2002), a Standard Liége-zsel belga (2008) bajnok.

Bölöni László csak azért nem lett a magyar labdarúgó-válogatott kapitánya, mert nem tudta felbontani a szerződését a katari csapatával, és elnézést kér az MLSZ-től, amiért a tárgyalások során megpróbált időt nyerni. A franciákkal vb-győztes Aimé Jacquet és volt Real Madrid-edző Carlos Queiroz véleményét is kikérte a magyarországi munkavállalásról, Szalai Ádám őszinteségét szereti, és bár úgy érzi, „a lelkes hozzáértők" próbálták leckéztetni, amikor csak hat év után ígért eredményt, a 24 csapatos Eb-re való kijutást valójában nem tartaná nagy sikernek. A marosvásárhelyi születésű edző e-mailben válaszolt a kérdéseinkre.

Forrás: bacskaisport.hu

- A szurkolók és a szakma egy jelentős része már rég a magyar válogatott kispadján szeretné önt látni, mint a jelenlegi egyetlen, világszerte elismert magyar futballedzőt. Mennyire volt közel ahhoz, hogy ezúttal valóban kinevezzék?
- Mindenekelőtt kérem, hogy a „világszerte ismert" jelzőt feledjük el, és nem az álszerénység mondatja ezt velem. Hogy mennyire voltam közel a kinevezéshez? Mint még soha! Már csak azért is, mert eddig – minden mendemonda ellenére – engem ilyen feladatra Magyarországról még sohasem kerestek meg. És azért is, mert tudom, hogy a magyar futballvezetés két fontos emberével voltam közvetlen kapcsolatban.

- Mik voltak azok az okok, nézetkülönbségek, amelyek miatt nem jött létre a szerződés?
- Gondolom, Magyarországon nagyon sokan továbbjutásról álmodtak, legalább a csoportból. Az első eredmények ezt meg is engedték. Távolról úgy nézett ki, hogy a vb előtt nem lesz szükség kapitányra, sőt talán a vb után sem. Aztán az események más irányba fordultak. Amikor konkrétan megkerestek – a hollandok elleni vereség után -, engem még élő szerződés kötött a csapatomhoz. Az elején azt hittem, hogy valamilyen megoldást találok erre. De amikor lépni próbáltam, rájöttem, hogy nehezebb megoldást találni, mint gondoltam volna. Kellemetlen helyzetbe kerültem. Rizikós, kellemetlen, nem elegáns lépés lett volna felrúgni a szerződést. Egyszer már tettem ilyet, és zavaró következményei lettek. Katarra ez százszor is érvényes. Próbáltam időt nyerni. Ez egyre jobban zavarta a magyar felet. Elnézést kérek ezért tőlük. Mindezek ellenére nyugodtan mondhatom: semmilyen nézeteltérés nem volt közöttünk. Tehát az öt-hat hónapnyi élő szerződésem volt a fő oka annak, hogy a magyarországi szerződés nem jött össze.

- Korábban azt mondta, hogy hosszú távú tervben gondolkodik, és úgy véli, nem szabad a 2016-os Eb-re való kijutást a legfontosabb feladatnak tartani. Ennek alapján milyen taktikával és összeállításban állította volna össze a válogatottat – például a játékosok korát tekintve?
- A 2016-os Eb-re való kijutásért mindent meg kell tenni. De mivel 24 csapat lesz jelen, ezt a kijutást én nem tartanám földrengető eredménynek. Én olyan Eb-n vettem részt, amelyen nyolc csapat szerepelt. Számomra a csoportküzdelmek után kezdődik majd el az igazi Eb 2016-ban. Ráadásul a selejtezőcsoportok küzdelmei során a szerencse is keményen beleszólhat abba, hogy kik jutnak ki az Eb-re. Ezért ha csak a válogatott Eb-kijutására figyelünk, akkor csak tüneti kezelést végzünk. Az sem semmi, de a véleményem szerint nem elég. A válogatott krónikus eredménytelensége a magyar futball gondjaiból fakad. A válogatott a kirakatot, de nem a magyar futballt jelenti. Ezért a magyar futball gondjait kell feltárni, azokra tűzzel-vassal, mindenképp az eddigiektől eltérő módszerekkel kell megoldásokat találni, hogy kimozduljon élőhalott állapotából. Ettől a válogatottra még oda lehet, oda kell figyelni. Tudom, hogy sok ellenséges reakciót váltott ki az a kijelentésem, hogy jó elképzelések megvalósítása esetén hat év után várhatóak az első eredmények. A lelkes hozzáértők kiadták ezért nekem a leckét. Én nem hiszek a varázslókban. Miután felvetődött annak lehetősége, hogy a magyar fociban, a magyar fociért dolgozzak, tanulmányoztam, utánanéztem pár dolognak. Beszéltem a kétszeres U21-es világbajnok portugál Carlos Queiroz-zsal. A munkájáról, a terveiről, a nehézségekről. Régebben beszéltem a svájci technikai igazgatóval is. Tudom, milyen munkával és mennyi idő alatt léptek egyről a kettőre, most már a háromra. Sokat beszéltem a világbajnok Aimé Jacquet-val. Sok mindenre figyelmeztetett. Főleg arra, hogy mindennek meg kell adni a maga idejét. Mert varázspálca nincs. Csak munka. Persze nem feltétlenül éveken keresztül velem, de akkor is kell. Ezek ismeretében beszéltem hat évről. Már csak a sok okos bosszantásáért is hozzáteszem: minimum. Mivel ön nem kérdezte, hogy én mit értek a futballon, hát most ezt nem is boncolgatom. Csupán annyit mondanék: a futball nem annyiból áll, hogy 22 ember kiszalad a pályára. Ami pedig a taktikai felállást, az összeállítást illeti, őszintén, ez most nem fontos. Mindent a maga idejében.

- Úgy tudjuk, hogy az MLSZ-en belül az ön leigazolása elleni érv volt, hogy túlzottan szókimondó és forradalmár beállítottságú. Mit tud erről? Nehéz embernek tartja magát?
- Apropó, szókimondás. Értsem úgy az ön kérdését, hogy ahhoz, hogy az MLSZ-ben dolgozhass, hazudni kell? Takargatni? Alkalmazni a „lehajtott fejet nem vág le a kard" közmondást? Akikkel én az MLSZ-ből beszéltem, azok nem keltették bennem ezt az érzést, és nem éreztem, hogy megvetették volna, vagy zavarta volna őket a szókimondásom. Ahhoz, hogy a nyugati fociban dolgozhassak közel 25 éven át, sokat kellett tanulnom és dolgoznom. Másként elsepert volna a konkurencia. Ha a harc, a munka, a kitartás azt jelenti, hogy „nehéz ember", akkor igen, nagyon az vagyok. Különben én az MLSZ-ből senkit sem ismerek olyan jól, hogy a karakteréről nyilatkozni mernék. Vajon engem kik ismernek ennyire jól?

- Milyen lépéseket, intézkedéseket tervezett megtenni a felnőttválogatottnál, és milyeneket azon kívül, például az utánpótlásban?
- Körülbelül hat-hét konkrét tervet szerettem volna elfogadtatni, és azokba belekezdeni. Párat ezekből ismertettem azokkal, akikkel kapcsolatban voltam.

- Jó döntésnek tartja az utánpótlás-válogatottnál dolgozó szövetségi edzők menesztését?
- Hallomásból ismertem párat közülük. A munkájukat nem. Ezért nem tudok a kérdésére válaszolni.

- Kit tart a legjobb magyar szakembernek?
- Nem volt alkalmam megismerni őket, nem mondhatok véleményt. Tudom, hogy nehéz körülmények között nehéz munkát végeznek. Biztos sok a jó szakember.

- Mit gondol Szalai Ádám azon nyilatkozatáról, amelyben többek között azt mondta, hogy „tíz vagy húsz éve hülyítjük a népet", egyúttal arról is beszélt, hogy egy keménykezű kapitányra van szükség?
- Beszélgettem Szalaival. Én szeretem az ilyen embert. Persze lehetett volna „diplomáciailag szerencsésebb" is. Biztos sok keserűség volt benne felhalmozódva. Ön biztos nem annyira naiv, hogy azt gondolja, hogy ez az Ádám úgy hűbelebalázs módjára nekiáll nyilatkozni. Vajon nem engedték neki ezt megtenni? Mert ha igen, akkor már nem csak egyedül gondolkodik így a játékos. Akkor már minimum ketten, de lehet, többen is vannak. Nem vádolok, de közlök egy tényt, amit mindenki ismer: a gyerek óriási mértékben olyan, amilyennek nevelik.

Juha Pál
origo.hu