Fenyéd lakossága a 2011-es népszámlálás adatai alapján 1908 lakos, többnyire magyar nemzetiségűek.
A községnek mindig a tőle mindössze 5 km-re fekvő város, Székelyudvarhely vonzásában élt és formálódott. A város közelsége a keddi hetivásárra való bejárást és piacozást tette lehetővé a lányoknak és asszonyoknak. Ez főként a zöldségtermesztést lendítette fel Fenyéden, a századfordulóra a hagymatarmesztés vált meghatározóvá. Megemlítendő, hogy a városkörnyéki malmok közül, egyedül a fenyédi maradt meg, melyet bővítettek, korszeűsítették és mai napig itt őrlik a város kenyérgabonáját.
A város szemszögéből tekintve, Fenyéd mindig alkalmas munkaerőforrásnak bizonyult. Ha időnként a gyári ingajáratok ki is maradoztak, az emberek gyalog is könnyedén bejutottak a városba. A legtöbb család munka szinten megoszlott az otthoni gazdálkodás és a városi munkahely között. Ugyanakkor voltak lakók, akik megmaradtak az ősi népi mesterség mellett. Ilyen volt a messzeföldön jóhírű Dávid Mózes kapufaragó is, kinek apja, nagyapja is ezt a mesterséget űzte. Sok szép, remek munka került ki a keze közül, megemlítendő közülük a Tamási Áron farkaslaki emlékmüve bejáratánál felállított remekül kidolgozott faragott kapu.