Küküllőkeményfalva közigazgatásilag Fenyédhez tartozik, lakossága 656 lakosból áll. Fenyéd és Keményfalva közös választott szerve Fenyéd község Helyi Tanácsa, végrehajtó szerve pedig a Polgármesteri Hivatal.
Küküllőkeményfalva település nevét egy kemény lóról kapta. A falu lakói fakitermeléssel foglalkoztak, a farönköket a folyón engedték le és ezek vízből való kihúzásához kemény lovakra volt szükség. Így lett a falu neve Küküllő+kemény+falva.
A helység lakóit „hétszilvafás” székelyeknek hívták, mivel a hagyomány szerint minden portán legalább hét szilvafa állt. Az itt lakó székely emberek földműveléssel, állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkoztak, ma is főként ez jellemző. A székelykapufaragás volt a másik gyakori mesterség, sok ház előtt még ma is állnak a székelykapuk, ám újakra már nincs igény, így a kapufaragás a faluban megszűnt. Napjainkban több gyár és fafeldolgozó cég is működik, amelyek munkahelyet biztosítanak az itt élő embereknek.
Fenyéden és Küküllőkeményfalván egyaránt jelentős hagyományok éltek: húsvéti locsolás, aprószentekelés, határkerülés, búcsujárás, kalákázás, fonó, kukoricahántás.
Napjainkban nagy népszerűségnek örvendenek a hagyományos farsangi bálok, melyet húshagyó kedden tartanak. Ezen kívül nagy népszerüségnek örvend az őszi szüreti bál, melyet külön gyerekeknek is megrendeznek. Szerveznek még népdalvetélkedőt, illetve az idősek számára évente a szépkorúak világnapján nyugdíjas találkozót. Legnagyobb esemény a két napig tartó fenyédi falunapok ” rendezvénysorozat.
Fenyéd fejlődő település, intézményei, főleg gazdasági vállalkozásai elég sok munkahelyet teremtenek a lakósság számára, ugyanakkor Székelyudvarhely város közelsége is nagy előnyt jelent.
Fenyéd lakossága a 2011-es népszámlálás adatai alapján 1908 lakos, többnyire magyar nemzetiségűek.
A községnek mindig a tőle mindössze 5 km-re fekvő város, Székelyudvarhely vonzásában élt és formálódott. A város közelsége a keddi hetivásárra való bejárást és piacozást tette lehetővé a lányoknak és asszonyoknak. Ez főként a zöldségtermesztést lendítette fel Fenyéden, a századfordulóra a hagymatarmesztés vált meghatározóvá. Megemlítendő, hogy a városkörnyéki malmok közül, egyedül a fenyédi maradt meg, melyet bővítettek, korszeűsítették és mai napig itt őrlik a város kenyérgabonáját.
A város szemszögéből tekintve, Fenyéd mindig alkalmas munkaerőforrásnak bizonyult. Ha időnként a gyári ingajáratok ki is maradoztak, az emberek gyalog is könnyedén bejutottak a városba. A legtöbb család munka szinten megoszlott az otthoni gazdálkodás és a városi munkahely között. Ugyanakkor voltak lakók, akik megmaradtak az ősi népi mesterség mellett. Ilyen volt a messzeföldön jóhírű Dávid Mózes kapufaragó is, kinek apja, nagyapja is ezt a mesterséget űzte. Sok szép, remek munka került ki a keze közül, megemlítendő közülük a Tamási Áron farkaslaki emlékmüve bejáratánál felállított remekül kidolgozott faragott kapu.